Gondoltam, ezzel az apró témával indítom blogomat... Na jó, bevallom már most, hogy nem tudom a választ. Pedig ez az a kérdés, ami titkon mindannyiunkat a legjobban érdekel. Úgy tapasztaltam, aki másvalamit jelöl meg életcélként, a "célt" kicsit megkapargatva kiderül, hogy sokkal inkább eszközök ezek... a boldogsághoz. Akinek a világ megismerése a "célja", vagy mások önzetlen segítése, vajon nem azért választotta ezeket, mert elégedettséget, belső békét, azaz boldogságot vár tőlük? Senkit sem akarok megsérteni, de nem kivétel az üdvösség sem. Na de miért akarsz üdvözülni? - szólhat az álnaiv kérdés. Azért, mert a Paradicsomban örök boldogság és béke vár. Ahá!
A boldogság az egyetlen cél, amit nem lehet továbbvinni. Minek az érdekében akarsz boldog lenni? Hát csak. Hogy boldog legyek.
A féltékenység gyakran megzavarja a lelki békét. Féltékeny vagy valakire? A féltékenység métely. Helytelen azt gondolni, hogy A meggátolta az előléptetésedet a hivatalban vagy, hogy B, aki konkurensed az üzleti világban, tönkretett téged. Emlékezz újra és újra: senki sem tehet nagy emberré, és, ugyanígy, senki sem tehet tönkre. Pályafutásodat és életedet előző Karmád határozza meg. Ha felemelkedésre vagy szánva, az egész világ sem állíthat meg. Hasonlóképpen, ha nem arra vagy desztinálva, az egész világ sem segíthet, hogy felemelkedj. Minden egyes embert a saját sorsa irányítja. Az egyes emberek élete, bár látszólag kölcsönösen függ egymástól, valójában független a többi ember életétől. Emlékezz erre. Értsd meg ezt jól. Soha többé ne légy féltékeny másokra, vagy hibáztass másokat balszerencsédért.
Lelki békénk elvesztésének egyik fő oka, hogy másoktól függünk még alapvető szükségleteinkben is. Paradhinam prana sankatam. A függőség fájdalom. A függetlenség áldás. Támaszkodj önmagadra. Amennyire lehetséges, természetesen. Tanuld meg kimosni a ruhádat, kisöpörni a szobádat, megfőzni az ételedet, legépelni a leveleidet. Nem kell minden nap megtedd ezeket, de, szükség esetén, megmentőid lehetnek ezek az apró késségek.
Ne hátrálj meg a felelősségtől. Ne mulasztd el kötelességedet. Ily módon nem nyerheted el a lelki békédet. Csak tovább nőnek gondjaid, mert a gondolat, hogy kitérsz kötelességeid elől, marcangolni fogja a lelkedet és még a maradék békéd is odalesz. Ehelyett inkább nézz szembe a kötelezettségeiddel, legjobb képességeid szerint. De - és ez nagyon fontos - pusztán saját egoizmusodtól hajtva ne vegyél magadra minden nap további terheket a már meglévő kötelezettségeid mellé. Inkább, amennyire kötelezettségeid engedik, csökkentsd külső tevékenységeidet. Arra vágyakozz, hogy minél több időt tölts az ima, a befelé nézés és meditáció benső világában. A tökéletes nyugalom akkor születik, amikor az elme lecsillapodik. Az elme a gondolatokat jelenti. A gondolatok nyugtalanságot jelentenek. Minél kevesebb az aktivitás, annál kevesebb a gondolat. Minél kevesebb gondolat, annál nagyobb lelki béke. A gondolatnélküliség a legmagasabb állapot, ahol a tökéletes nyugalom uralkodik.
Ha óvakodsz az akadályoktól, soha nem teszel az életedben semmi érdemlegeset. Legfeljebb vegetálhatsz, de az nem élet. Az az igazság, hogy az életnek kell, hogy célja legyen. Kell, hogy legyenek elérendő céljaid, ideálok, amikért küzdesz. Céljainkat nem érhetjük el anélkül, hogy nem találkoznánk ellenállással. Az ilyen ellenállás ne zavarja meg lelki békédet, inkább acélozza meg akaratodat, hogy hősiesen küzdj az élet csatájában. Ez úgy lesz lehetséges, ha megtanulod elfogadni ezeket az ellenkező erőket, mint olyan dolgokat, melyek, az elkerülhetetlen gonoszhoz hasonlatosan, kikerülhetetlenül részét képezik az érzékelhető világnak.
Soha ne bánj meg semmit. Tanulj a múlt tapasztalatainak leckéiből. Ne felejtsd ezeket a leckéket. Ezek a leckék irányítsák jövőbeli cselekedeteidet. Ne merengj a múlt felett. Ne bánkódj így: "Ha azt tettem volna, ez lett volna belőlem. Bárcsak megtettem volna." - haszontalan így gondolkodni, időt és energiát pazarolsz vele. Mert az aggodalom felemészti az energiát. Semmi mást nem tesz. A tény az, hogy bármi történt is, arra rendeltetett, hogy pont úgy történjen, ahogy megtörtént. Sehogy máshogy nem történhetett volna. Minden, az univerzum hatalmas háborgásában egy részecske legapróbb mozgásától kezdve, minden a múltban, a jelenben és a jövőben, minden ok és minden okozat meghatározott módon elrendeltetett a mindenütt jelenlevő, mindentudó, és mindenható Isten Akarata által. A dolgok úgy történnek, ahogy az elrendelve van. Bármi lesz, úgy lesz. Nincs ember, akinek hatalmában állna megváltoztatni Isten Akaratának menetét. Que sera sera: örökké igaz és egyetemesen igaz. A bánkódás és búslakodás gyávaságodat mutatja, félelmedet az események elkerülhetetlenségétől, és értelmetlenül megzavarja lelki békédet. Minden eseményben meglátni Isten Akaratának működését és megbékélni önmagunkkal és a világgal: ez a bölcsesség.
Teljesen önző vagy, vagy legalább néha gondolsz másokra? Az önző embernek nincs békéje. Másrészt, ha önzetlen vagy, ha önzetlenül másokat szolgálsz, hatalmas békesség tölt el.azonnal. A önzetlen szolgálat valódi örömöt ad. Tegyél másokat boldoggá. Örömödet leled majd mások boldogságában. Ennek a dolognak a megtapasztalása nyitva áll mindenki előtt. Szolgálj másokat kicsiben vagy nagyban, ahogy megadatik neked, de anélkül, hogy jutalmat vagy elismerést várnál tőle. Szolgálj a szolgálat kedvéért. Szolgálj mindig és mindenkor. Bármilyen alkalom adódik rá.
Majdnem húsz évvel ezelőtt késő este egy nagyvárosban esti sétámon egy lány állított meg egy csöndes sarkon, és könyörgő hangon így szólt: "Bhai saheb, dar lagtha hai." Abban a pillanatban átláttam a helyzetet. Azon a magányos helyen egy Tongawala üldözte őt. Félelmében a lány elveszítette tájékozódó képességét, és a házát kereste. Megnyugtattam őt, és hamarosan rájöttünk, hogy a háza, melyet keresett, pár száz méterre volt onnan, ahol álltunk. Hazakísértem és folytattam utamat. Ez egy egészen kis apróság, mely nem került nekem semmibe, de a teljesség és öröm, amit azon a napon éreztem azóta is elevenen él emlékezetemben. Számtalan módon segíthetünk másokon úgy, hogy az nekünk semmibe, vagy alig valamibe kerül. Csak egy tiszta szívre van szükség.
Ha már felállítottál magadnak egy eszményképet, kezdj el hű lenni magadhoz. Gondolataid, szavaid és tetteid között hozz létre mind nagyobb és nagyobb összhangot. Mondd, amit gondolsz és tedd, amit mondasz. Vess el minden képmutatást. Távolíts el minden képmutatást az életedből. A képmutatás nyílt ellensége a lelki békének. Anyagi síkon azokhoz hasonlíts magad, akik nálad kevésbé szerencsések, spirituális szinten azokhoz hasonlítsd magad, akik szerencsésebbek nálad. Ez majd anyagi szinten elégedetté tesz, spirituális szinten pedig felébreszti benned az elégedetlenséget. Ily módon létezik előrelépés és béke. De ha pont fordítva csinálod, nevezetesen, ha azokhoz hasonlítod magad, akik anyagilag jobb helyzetben vannak, és spirituálisan alacsonyabb szinten, - és sokan pont ezt teszik - ez azzal a katasztrofális hatással jár majd, hogy materiálisan elégedett leszel, spirituálisan pedig büszke. Biztos út a pokolba.
Ragaszkodj néhány kipróbált baráthoz. Ne szerezz újabb és újabb ismeretségeket. Bárkivel ne kerülj intim viszonyba. A bizalmaskodás megvetést szül, megzavarja az érzelmeket, háborgatja a lelki nyugalmat.
Csak akkor beszélj, ha valami célod van vele. Tartózkodj minden szükségtelen beszédtől. Szavaidat fontold meg. Még az ártatlan, jó szándékú szavak is gyakran félreértéshez és viszályhoz vezetnek. Senkinek ne adj tanácsot semmiben, hacsak nem kérnek rá. Törődj a magad dolgával.