Lelki Segitség

Viselkedés zavarok

 

Viselkedésen azokat a személyiségfejlődés során kialakult mintákat értjük, amelyek az én sajátos viszonyulását jelzik mindenkori önmagához valamint szükebb és tágabb társadalmi közegéhez.

A psziches betegségek  a környezet számára a viselkedés megváltozásval válnak felhivó jellegüvé. Emiatt érdemes a zavarokról részletesebben is szólni.

A viselkedés zavarai megnyilvánulnak mozgásos,  verbális / közlési / és kevert formákban.

A gyermekek lelki zavarait jellemző módon kisérik kóros mozgások. Hipermotilitás / általános tulmozgásosság/ tic / egyszerü ismétlődő mozgások/ hajtépés, vagy éppen a mozgások lelassulása a körülményesség, gátoltság.

Felnőttek esetében a kevert viselekedés zavarok jellemzőbbek. A beszédbeni közlést a mondandónak megfelelő mimika, a személyiség temperamentumához igazodó gesztusok  és tartás kiséri. Ezek változnak meg az egyes  betegségekben.

Szorongásos tünetképződésben fegyelmezetté válik az arckifejezés  a tartás, redukálódnak a gesztusok. Szabályozottnak tünik a viselekedésről kialakitható összhatás.

Depresszióban a beteg arca szenvedő, egész tartása is az. Megváltozik  lelassul, életritmusa, alvászavarok jelentkeznek.

A tulzottan aggodalmas arckifejezésü  önmagával és környezetével szemben is tul preciz ember esetében kényszeres tünetekre gondolhatunk.

Elmebetegeknél figyelhető meg az oda nem illő mimika, elrévülő tekintet, a beszédbeni közlésnél a késleltetett válaszadás.

A nagy indulatokkal  agresszióval jellemezhető igazságkeresés mögött gyakran paranoid zavar áll, az öntörvényüség mögött pszichopátia.

A fenti - jellemzőként kiragadott - viselkedési zavarok nem egyik napról a másikra alakulnak ki, éppen azért nem is tünnek fel a szük környezetnek, családnak. Inkább a tágabb szociális közeg sejtheti  mögöttük a biztonságát vesztő, szenvedő beteggé váló személyiséget

Tudatzavarok

 

A tudat a központi idegredszer legmagasabb szintü integrált müködése. Folyamat jellegünek kell tekinteni, amelyben  az ingerek  éretelmezésének és feldolgozásának, a válasz-reakciók kivitelezésének, az én és külvilág különállása és egysége mindenkori  felismerésének  van jelentősége.

Az ép  tudati müködés élettani alapja az ép központi idegrendszer. A tudat állapotváltozását egészséges  körülmények között az alvás és ébrenlét periodikus válatokozásában figyelhetjük meg.

A tudatzavarok  két alapvető müködési kategória köré sorolhatók, mégpedig az energetikai /vigilitási/ és az integrativ / tartalmi /  változások köré.

a./ az energetikai zavarok elsődlegesen a köponti idegrendszer külső behatásokból keletkezett sérüléseihez vagy belső térszükitő folyamatkhoz és károsodásához köthetők. Utóbbiak között daganatokat, mérgezéses állapotokat, érrendszeri károsodásokat kell értenünk.

Az energetikai zavar fokozatai:

- gyengeség, elesettség : csökken a külvilági ingerek érzékelése és a válaszadási készség

- sopor : folyamatos alvás, csak erős ingerekkel ébreszthető

- coma : eszméletlenség, erős ingerekkel sem ébreszthető, az izomzat tónustalan reflexek nincsenek.

Az integrációs zavarokat a tartalmi egyezések alapján csoportositjuk:

- téveseszmék hallucinátiók által befolyásolt tudatállapotban az én és a külvilág különállásának egysége sérül, a realitásérzék hiányzik

- szük tudatállapot egy gondolatra hangulatra vagy sérelemre orientálódik, rajongásra, bánatra, elfogultságra.

- laza tudatállapotban a  figyelem nehezen összpontositható. Enyhe foka szórakozottság, sulyos formája a teljes szétesés.

Tudatborult állapotokban az energetikai és integrációs zavarok együtt vannak jelen. Közülük megemlithető  az álomszerü állapot, amelyben az észrevevés és a képzelet határa összemosoódik igy a valósághoz  sajátos álomszerü képek vegyülnek, amelyek ugyan olyan intenzitásuak, mint a valóságosak. Deliriumban  megszünik a külvilággal való kapcsolat, a tájékozatlanaság, fokozott aktoivitás hallucinátiók társulhatnak a tünethez. Homályállapotokban  az én-azonosság  hiányzik.

A tudatzavarral járó állapotképek különböző ideg- és elmeosztáyra tartózó betegségek tünetei.Emiatt kezelésük is ezekre az osztáyokra tartozik.

Szexuális zavar

 

Olyan tünetek összefoglaló neve, amelyek a különnemüek közötti  - heteroszexuális -  magatartás zavarának fennállását jelzik.  Hagyományosan vett értelemben két tágabb csoportba sorolhatók, a perverziókra és  és a pszichoszexuális diszfunkciókra.

A  perverzio vagy parafilia  azokat a szokássá vált gyakorlatokat foglalja össze, amelyek a nemi érintkezés nélküli szexuális izgalom és kielégülés elérésére irányulnak.

Ebbe a csoprortba tartozik  az exhibicionizmus, a test illetve a nemi szervek mutogatása,  a fetisizmus,  szexuális kielégülés  olyan tárgyak birtoklásával és hordásával  amelyek konkrét személytől származnak és összefüggésbe hozhatók  szexuális vágyképzetekkel. 

A transzverszita fetisiszták  a másik nem ruháját hordják, a másik nem szerepében tetszelegnek. A szadisták  szenvedést okozva, a  mazochisták szenvedést átélve jutnak szexuális élményhez. A pedofilek  gyerkekhez vonzódnak.

Pszichoszexuális diszfunkciók  a heteroszexuális kapcsolatokban jelentkeznek. A zavar negativan érinti a partnerkapcsolat stabilitását.  A tünetek alapján két alcsoport ismert. Az egyik a nemi vágy csökkenését / nőknél frigiditást, férfiaknál impotenciát / foglalja magába , a másik az orgazmus során jeletkező rendellensességeket.

A homoszexualitást csak akkor kell szexuális zavarként megitélni, ha a személy énazaonosságát olyan mértékben sérti, ami a mindennapi életében beilleszkedési gondot, kisebbségi koplexust, szenvedést jelent.

A szexuális perverziók hátterében az öröklött hajlam mellett nagyon jelentős szerepe van a kora gyermekkori  pszichotraumáknak, szexuális tabuknak és gyermekkori bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak.

A pszichoszexuális diszfunkciók kialakulásáért  leginkább az érzelmi harmónia hiánya tehető felelőssé. Az esetek kis hányadában organikus károsodás, máskor alkohol és drogfogyatás  vagy egyes gyógyszerek mellékhatása a zavar kimutatható oka.

Pszichoterápiás gyakorlatban - párkapcsolati terápiák során-  leginkább a pszichoszexuális diszfunkcióval találkozunk. Tünetként jelzi a párkapcsolat müködésének hiányosságait, az elégtelen kommunikációt, az érezlmi intimitás zavarát.   

Schizophrenia

 

 

"Kizökkent az idő, oh kárhozat " - mondja Hamlet dán királyfi, amikor szembesülni kényszerül az "unalmas e világi ügylettel".  Shakespeare elsőként idézett mondatánál  pontosabban senki nem fogalmazta meg a schizophrenia lényegét, a második idézett mondatnál pontosabban  pedig a shizophren beteg betegségből adódó tragédiáját.

A schizophren  beteg ugyanis más idősikban él. Ennek a más idősiknak megfelelő ingerekkel találkozik. Viselkedése, reakciómódja válasz  a csak saját maga által megélt ingerekre.

A betegség magyar fordításban hasadásos elmezavart jelent. Tünetei megnyilvánulnak  a gondolkozás zavarában, téveszmék meglétében, hallucinátiókban, időnkénti hangulatzavarokban, oda nem illő érzelmi megnyilvánulásokban , a szociális kapcsolatkészség megnehezítettségében, leépülésében. /Téveseszmékről hallucinátioról, korábbi írásaimban részletesen szóltam./

A tipikusan jelentkező tünetek alapján szokás a schizophren betegséget tovább osztályozni. Ennek megfelelően a következő formák ismeretesek:

a./ dezorganizált típus: zavartság, leépülés, a személyiség teljes szétesése jellemzi. Ebbe a kategóriába tartozik a korábban részletesen is ismertetett hebephrén lefolyás.

b./ katatón típus:  felfokozott mozgás és beszédkésztetés, hiperaktivitás  váltakozik teljes negativizmussal, környezetet elutasító, elnémult, kiüresült állapottal.Nem szükségszerű a periodikus változás, előfordulnak olyan kórformák, amelyekben csak a hiperaktiv vagy csak a kiüresült állapot van jelen.

c./ paranoid típus:jellemzője a téveseszme rendszer az annak megfelelő hanghallásos, látomásos vagy egyéb hallucinátiokkal, üldözéses tartalommal.

d./ differenciálatlan típus:  zavartsággal, időszakos hallucinátiókkal jellemezhető

e./ rezudiális típus:  a látványos zavartsági és hallucinatorikus tünetek nem kifejezettek, annál inkább  az érzelmi elsivárosodás, a szociális leépülés és a viselkedés furcsaságai.

A schizophrenia tünetei 15 és 45 éves kor között szoktak megjelenni, legjellemzőbb módon az ifjúkor elején.  A betegség oka tisztázatlan. Kialakulásában ugyanúgy szerepet tulajdonitanak örökletes tényezőknek mint a biokémiai folyamatoknak vagy a kora gyermekkori lelki traumáknak.

Prognózisa nem megjósolható. Általában szakaszokban, un. schubokban zajlik, a schubok között tünetmentes időszakok vannak. Akad olyan beteg akinek élete során egyetlen schubja volt, de van olyan is akinél a tünetek krónikusan rögzülnek.

Gyógyításában schub esetén kórházi kezelés szükséges. Hosszmetszetileg a komplex terápiás megközelítéstől várható eredmény, amelyben a gyógyszeres terápia mellet lényes szerepe van a szociotherápia és a pszichotherápia kínálta lehetőségeknek.

Egyes teóriák szerint, - amelyek a személyi szabadságot és a másság iránti toleranciát  messzemenőkig figyelembe veszik - a schizphrenia gyógyítása sérti a személyiség szabad kiélésének jogait. Elméletileg elfogadható lenne ez a tétel, ha a betegség úgy működne, hogy a "kizökkent idő" a páciens számára  csak kellemes élményeket hoz. A valóságban  az esetek nagy részében a hallucináló beteg fenyegető hangokat hall, kétségejtő víziói vannak. Agitálttá, feszültté válik tőlük. Feszültségét agresszióban vezeti le, agressziója elsődlegesen önmaga, másodlagosan környezet felé irányul. Ilyenkor ön- és közveszélyes állapotban van, védelme csak kórházi körülmények között oldható meg. Az ön- és közveszélyes  állapotot  fanyalogva  fogadják el azok akik az elmebetegséget elméleti síkon ismerik. Meggyőződésem, ha valamikor is láttak volna hallucináló beteget saját fejét a falba verni, hogy szabaduljon, az agyában elrejtett beszélő géptől, nem gondolnák antihumánusnak a tünetek csökkentésére irányuló gyógyszerelést.  

Retardált személyiségfejlődés

 

A személyiségfejlődés valamennyi - de különösképpen a gyermekkori -  szakaszában rendkivül nagy jelentősége van az egyéni érés mellett  azoknak a környezeti szociális feltételeknek is, amelyek a biológiai kornak megfelelően kialakult  uj személyiség komponenseket felszinre hozzák. Szociális feltételeken azok az ingerek értendők, amelyekkel a gyermek korának megfelelően kell, hogy szembesüljön , valamint a család és a környezet azokat a viselkedési és viszonyulási normákat várja el tőle, amelyek  az életkorának megfelelő értelmi és érzelmi  érettséget  takarnak.

Az ingerszegény környezetben felnövekedő gyermek, aki viselkedésére nem kap pozitiv vagy negativ megerősitéseket, retardálttá  / elmaradottá / válhat.A retardáció érinti az érzelmi éltet az értelmi képességeket és a viselkedést.

A retardált érzelmi fejlődésről  és viselekedési tünetekről már szóltam korábbi irásaimban, most az éretlmi retardációt szeretném részletesebben taglalni.

Az értelmi retardácio az intelligencia fejlődésének elmaradása a normál fejlődési ütemtől. Az értelmileg retardált gyermek  intellektuális teljesitőképessége elmarad a korától elvárható szinvonaltól , intelligencia hányadosa  az alacsony kategóriába esik, surolja  az értelmi fogyatékosság felső határát. Éppen ezért beiskolázásánál gondok jeletkeznek.

Általában nem, vagy csak komoly nehézségek árán tud megfelelni az általános iskola tantervi követelményeinek.

Fontos lenne, hogy az óvoda nagycsoportjában a mentális retardáció kiderüljön s ennek megfelelően, célirányosan lehetnek előkésziteni a gyermeket az iskolára. Célszerü, ha ezek a gyermekek ismétlik az óvoda nagycsoportját. ha mégis beiskolázzák őket, lehetőség van  az első osztály ismétlésére is.

A sorozatos teljesitménybeli kudarcokat  a pedagtógus jól tudja kompenzálni / kiegyenliteni/  az egyes jóbb részképességek, készségek észrevevésével és a nevelésben speciális odafigyeléssel.

Ha a retardált gyermek kisegitő iskolába kerül, könnyen megbirkózik az értelmi fogyatékosoknak  felállitott követelményekkel. Jó tanuló lesz, képessé válik arra is, hogy a nyolc osztályt a későbbiekben elvégezze. Talán egyszerübbnek is tünik igy az iskolázása. De nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy későbbi közösségi beilleszkedésében feltételnül hátrányként jelentkezik az a tény, hogy értelmi fogyatékosok között szocialaizálódott. Ez még kisebbiségi komplexusokat is eredményezhet, amelyek megnehezitik önérték tudatának alakulását.

Regresszió

 

Általános, összefoglaló kifejezés azokra a psziches zavarokra, amelyekben a fejlődés során már tulhaladott viselkedési minták  ujból megjelennek. megjelenésük fokozzattan megterhelő vagy konfliktusos helyzetben várható.

A regresszióban megmutatkozó viselkedés- , élmény-, és kifejezésformák mindig primitivebbek, egyszerübbek, mint az adott életszakasz  viselekedési-, élmény-, és kifejezésformái.

A felnőttkori regresszió legyakoribb formája az agressziv indulatkitörés. Olyan esetekben fordul elő, amikor az egyéb akadályoztatva, frusztrálva van van abban, hogy életvitelét, tevékenységét a számára szokott módon szervezze meg.Az agressziv indulatkitörés ideje alatt hiányzik a viselekdési kontroll és a következmények belátásának képessége.

Sajátosan kóros formája a feszültségelvezetésnek a rövidzárlati cselekvés. Az illető tudata leszükül a problámára. A leszükült tudatból ered az indulat ami olyan módon uralja  az egész lelki állapotot, hogy az egyén később nem is emlékszik cselekvésére. Számos büntény történik rövidzárlati cselekvés hatására.

A felnőttkori regresszió gyakori formája a "betegségbe menekülés " is. Kellemetlen érzelmi feszültségek vezetődnek le ilyen módon, tulajdonképpen  hisztériás tipusu reakcióban, látványos tünetekkel, sulyos esetekben hiszteroid bénulásokkal, vaksággal.

A regressziók közé soroljuk  még az un. infantilis reakciókat , gyermekes viselkedési módokat, amelyek a gyermekekre jellemző  idulat -, és mozgásviharokkal járnak.Érezlmileg éretlen felnőttek szoktak ilyen tipusu  reakciókkal válaszolni sérelmesen megélt helyzeteikre.

A gyermekek az őket ért lelki traumákra  elsődlegesen - mintegy védekezésül, felhivó jelleggel - regresszióval válaszolnak. Gyermekek esetében a regresszió azt jelenti, hogy viselekdésük  visszaesik biológiai koruknál alacsonyabb szintre. Példaképpen. a kisiskolás megnyilvánulásai olyanok lesznek, amilyen óvodás korában szokott lenni, a nagyobb gyermeké olyan, amilyen kisiskolásként volt.  A szülők sokszor rosszaságnak gondolják a regressziv viselkedést, eszükbe sem jut, hogy gyermeküket konfliktus terheli  esetleg megfelelési gondokkal  küzködik. Pedig ilyenkor kellene nagy szerepe lenni a beszélgetésnek, esetleg  szakembertől történő segitség kérésének.

Pszichoszomatikus zavarok

 

Pszichoszomatikus zavarokon azokat a szervi és testi tüneteket, betegségeket értjük, amelyek psziches  /lelki/ megterhelés hatására alakulnak ki, a vegetativ idegrendszer és a neurohumárális folyamatok megváltozásával járnak, a tünetek mögött szervi elváltozás nem diagnosztizálható.

A pszichoszomatikus tünetképződés érintheti a szivet és érrendszer /pánik-rohamok, ingadozó vérnyomás értékek/, a légutakat   /aszthmás-allergiás panaszok/, a gyomor és béltraktust /emésztőnedvek tultengeése, ennek következtében fekélyek keletkezése valamint emésztési és székelési panaszok/,  az alvás és ébrenlét ritmusát /megnövekedett alvásigény/, az immunrendszert / kisebb elelnállás a fertőző betegségekkel szemben/.

A fentebb emlitett sulyos - az esetek nagy részében krónikus- tünetek a test és lélek harmóniájának megbomlásából adódnak.

A lelki élelt harmóniájának  fontosságát már az ókor gyógyitói is felismerték.Igy kapott fontos szerepet azokban az időkben a templomok csendje és zene hallgatás a gyógyulás folyamatában. Ezeknek a segitségével egyfajta nyugalmi / relaxált/ igyekeztek elérni, amely jótékonyan elősegitette  a gyógyulás esélyeit.

Az ókori tudás az orvostudomány fejlődésével, -korunkban a a mérési és képalakotó diagnosztikus eljárások terjedésével- a feledés homályába merült.A materialista gondolkozás ok okozati elvébe nem igazán fért bele az ok nélküli betegség. A gyógyitás tüneti kezlésre / a fájdalom csillapitására, a vérnyomás lehuzására, illetve az egyéb tünetek megszüntetésére/ irányult. Nem vette figyelembe a beteg ember környezetét, psziches terheltségét, azokat a frusztrációként megélt hatásokat, amelyek felelősek a betegségért.

De nem jobb és leginkább nem hatékonyabb az idealista megközelités sem, amely minden betegség mögött a lelki komponenseket keresi, azokat tulértékeli, néha még a kivizsgálást, a diagnozis pontosságát is feleslegesenk tartja.

A pszichoszomatikus betegségekben a gyógyulás utja a két nézet között van. Szükséges a pontos diagnózis és szükségesek azok a gyógyszerek amelyektől a tünetek enyhülése várható. De szükséges a pszichotherápiás vezetés is, amely arra hivatott, hogy a beteget szembesitse feldolgozatlan élethelyzeti nehézségeivel, konfliktus kezelési  lelki stratégiáinak hiányosságaival.

Nagy szerepe van a különböző relaxációs technikáknak - magyar gyakorlatban általában az autogen tréningnek - amelyek nyugalmi állapot elérésére tanitják meg a beteget. Pozitiv therápiás hatásuk  müszeresen is mérhető az ingadozó vérnyomás esetében, amiben a vérnyomáscsökkentő gyógyszer néha nagyon károkat csinál, mint amilyent a tünetek. Jól alkalmazható aszthmás és allergiás betegségekben / gyermekeknél is/  de eredmény várható tőle krónikus gyomor- és bélrendszeri panaszok esetében is.

Pszichopátia

A pszichopátia  a személyiségzavarok, más szóval karakterzavarok átfogó kategóriája. Ezen zavarok általános jellemzője, hogy meglétük mögött  az intellektuális teljesítőképesség hiányosság nélküli, sőt gyakran kiemelkedő. A viselkedés tér el valamilyen szinten  a társadalmilag elfogadott normáktól.

A pszichopátia diszharmonikus személyiségfejlődés , amelyben  a személyiség egyes összetevői túlhangsúlyozódnak, uralják a karaktert, addig mások - általában a finomabb komponensek amilyen a belátóképesség, érzelmi érzékenység, szociális érzékenység, empátia - hiányoznak.

Mivel a pszichopátia átfogó fogalom, osztályozni szokták a karakter zavart. Az osztályozás legismertebb módja  a  a diszharmóniát  meghatározó tüneteket veszi alapul. Ennek értelmében, a teljesség igény nélkül,  beszélhetünk antiszociális-, nárcisztikus -, schizoid -, paranoid  pszichopátiáról.

Az antiszociális pszichopata a társadalmi normákat nem tartja. Nem veszi figyelembe a törvényeket, könnyen keveredik bűncselekményekbe, amelyek súlyát  nem tudja bemérni.

A nárcisztikus pszichopata öntörvényű, önérvényesitő. Képtelen arra, hogy belátással legyen szűkebb környezete iránt. Kritikátlanul  cselekszik, gyakran uralkodnak el indulatai, minden olyan helyzetben, ahol a környezet részéről ellenállást érez.

A schizoid pszichopaták gondolkozásuk tartalmi bizarrériáival, a paranoidok bizalmatlan viselkedésükkel tűnnek ki környezetükből.

Az antiszociális és nárcisztikus pszichopaták általában jó intellektusú emberek. Ebből adódóan már gyermekkorban megtanulnak  a szülői gyengeségből, felelőtlenségből, érzelmi elhanyagolásból, következetlenségből előnyöket kovácsolni.  Serdülőként könnyen válnak deviáns bandák vezéregyéniségeivé.  Szocializációjuk során az  önérvényesitést tanulják meg legpontosabban. Megnyilvánulásaik öntörvényűek, életvezetésük egyenetlen. Egy ideig szélsőségesen tapadnak eszmékhez, emberekhez, célokhoz.  majd  - ha már érdekeik másként kívánják - ugyan olyan szélsőségesen el fordulnak, sőt ellenségessé válnak.

Megbízhatatlanok, nincs tartásuk, nincs kitartásuk. Sokan lesznek közülük bűncselekmények elkövetői. Megszenvedi személyüket a család és a munkahelyi közösségek is. 

Pánik-reakció, pánikbetegség

Pánik-reakción hirtelen fellépő szorongásos állapotot értünk a szorongás  minden testi tünetével. Meemelkedett pulzus számmal, emelkedett vérnyomással, kapkodó levegővétellel, a tervszerü cselekvés  t5eljes lebénulával, a menekülés ösztönével. Ilyen állapotot  élnek át az emberek balesetek vagy természeti katasztrófák esetén. A tervszerü cselekvés lebénulása  után ötletszerü menekülési utvonalat válalasztanak, ami még fokozhatja veszélyeztettségüket.

Pánikbetegségben a szorongásoso állapot hasonló módon zajlik le, a roham nem köthető veszélyeztetet, még kiemelt helyzetekhez sem. Váratlanul jön, változatos vegetativ és psziches tüneteket produkál.

Gyakoriak a szivtájéki fájdalommal, szoritással, verejtékezéssel, légszomjjal, halálfélelmmel megélt rosszullétek. A rohamok általában rövid idő alatt  - az esek nagy részében néhány percig tartóan - zajlanak.  A tünetek erős intenzitása miatt  a beteg orvoshoz, majd kardiológia kivizsgálásra kerül. megfelelő műszeres kivizsgálás után, negatív kardiológiai és belgyógyászati lelet birtokában  lehet és kell is pánik-rohamra gondolni.

A következő lépésben pszichológiai vizsgálatokkal segítségével történik a lelki működések feltérképezése.  Ezt követi a pszichotherápia és a szükség szerinti gyógyszeres beavatkozás.

A pánik rosszullétek a fenti tipikus tünetek mellett megnyilvánulhatnak még  hirtelen jelentkező gyomor és bélrendszeri panaszokban, kontroll vesztésben - megőrüléstől való félelemben, hő- vagy hideghullámokban.

A beteg rendkívül negatívan éli meg a rohamokat. Fél a roham ismétlődésétől. Ösztönösen megkerüli azokat a helyeket és élethelyzeteket, amelyekben a rosszullét utol érte. Fél ezektől a helyektől és a helyzetektől is. Ismétlődő rohamok után  fokozatosan romlik biztonságérzete, szűkül élettere. ilyenkorra a pánikbetegséghez már közlekedési fóbia is társul ami általában a tömegközlekedésre az utcai egyedüli közlekedésre vonatkozik. De kíséret mellett is megkerüli a  azokat a társasági helyszíneket, ahonnan rosszullét esetén a menekülés szégyenteljes lenne számára./ mozi, színház templom stb.../

Gyakori a tünetek elfedésére irányuló tendencia. A beteg  - attól félve, hogy őrültnek hiszik - nem beszél az életét megnehezítő tüneteiről még közvetlen környezetének sem.

A pánikbetegség az esetek nagy részében visszavezethető kora gyermekkori érzelmi sérülésekre, a sérülésekre épülő szorongásra, biztonságvesztési félelemre. Ezek a korán "megtanult", majd elrejtett félelmek  kerülnek felszínre  a társkapcsolatok megromlásakor, vagy olyan helyzetekben, amelyekben az egyén biztonsága veszélyeztetett.

A pánikbetegek száma az utóbbi esztendőkben megszaporodott. A növekvő tendenciát  talán leginkább azzal lehet magyarázni, hogy a korszerű belgyógyászati vizsgáló módszerekkel egyértelműen kizárható a tünetek  mögötti szervi betegség.

A pánikbetegség gyógyítható, ha a beteg maga is aktív részese gyógyulási folyamatának. A tünetek nem javulnak egyik napról a másikra, de a pszichoterápia eredményeképpen  / esetleg gyógyszeres segítséggel / gyógyulnak,A gyógyult beteg képes lesz életének sokkal tudatosabb alakítására, hatékony önmegvalósításra.

Paranoid kórképek

 

A paranoid betegségek közös jellemzője az üldöztetéses tartalmú túlértékelés. A paranoia lehet önálló kórkép,  paranoid reakció, alakulhat a személyiségfejlődés során vagy kapcsolódhat  átmenetileg egyéb pszichés zavarokhoz.

A paranoid reakció érzelmileg túlértékelt válasz egy meghatározott - az egyén által negatívan megélt - élethelyzetre. A paranoid reakcióra hajló ember kishitű, önértékelési és önmegvalósítási gondokkal küzködik. Fokozott abbéli igénye, hogy mások valós és vélt elvárásainak megfeleljen. nem akar kilógni a sorból. Nem akar feltűnést kelteni sem pozitív sem negatív  tettekkel. Ha valamilyen szinten nem mennek simán a dolgai gyanakvóvá válik. Viselkedése zárkózott lesz. Belső világában érzelmileg felnagyítja az eseményeket, ezáltal jut az un. "kulcs-élményhez". Úgy véli, megtalálta üldözésének okát. A későbbiekben a kulcsélményhez köti összes sérelmét. Az igy bizonyított üldözés saját maga számára, de néha még a külső szemlélőnek is  teljesen logikusnak tűnik. Egyetlen logikai hiba van benne csupán, az hogy a kulcs-élmény túlértékelt.

Párkapcsolati példával próbálom illusztrálni a fent leírtakat, azért is, mert párkapcsolatokban gyakori a paranoid reakció. Adott egy kisebbségi komplexusokkal küzködő férj és egy átlagos életvitelű feleség. A férj az együttélés első pillanatától igyekszik maximálisan megfelelni szerepének.A feleség természetesnek tartja, hiszen ő is ugyan ezt teszi. A férjnek elvárása lenne, hogy dicsérgessék, mindent jól csinál. Mivel ez nem történik meg. nem kap megerősítést viselkedésére, szeretetlenségre gyanakszik. Jobban kezdi figyelni párját. Hamarosan talál is olyan jelet / kulcs-élményt/  ami gyanújában megerősíti. Lehet ez egy telefonszám, egy telefonhívás, egy feljegyzés  vagy bármi jelentéktelen apróság. Innentől betegesen figyel. Nyomoz további bizonyítékok után. Ezzel a nyomozással és a bizalmatlansággal teszi lehetetlenné a további a további együttélést. ha a feleség a zaklatások helyett inkább a válást választja, akkor végképp igazolódni látszik a gyanú: van valakije.

A  paranoid személyiség alakulása  során a kulcsélmény általában már fel sem ismerhető. A kóros tünetek lappangva fejlődnek  jó szociális alkalmazkodás de folyamatos gyanakvás mellett.  Az ilyen ember nehezen ismeri el saját kudarcait. Igazságtalanságokat lát a sikertelenség mögött és harcolni kezd vélt igazáért. A harc leggyakoribb formája a bírósági per. A vesztes per sem keseríti el. Fellebbez, újabb bizonyítékokat szerez, dossziékat töltenek meg beadványai. Nem riad vissza a bíróság megvádolásától sem. Gyakran látjuk példáját gyermek-elhelyezési perekben. De jellemző lehet az is, amikor a sérelem messze nincs arányban a per nagyságával. A perek a közvetlen környezet ellen irányulnak, gyakori áldozatok a szomszédok.

Az egyéb betegségekhez társuló paranoid  kórformák közül legismertebb a paranoid pszichosis. Hallucinátiókra épül. A hallucinátiók kóros érzékelések. Olyan látomások vagy hanghallások, amelyeknek valós inger alapja nincsen, csak a beteg látja ill. hallja őket. Üldözéses tartalmakat közvetítenek. A tartalmak mögött gyakran bizarr  téves eszmék rejlenek. Ismertem beteget a titkos szolgálat emberének mondta magát. Akartán kiül szervezték be. a fejébe elektródákat ültettek, ezeken keresztül kapta az utasításokat. Az utasítások határozták egész napját onnantól kezdve, hogy meg mondták mikor szabad felkelnie, mi legyen az napra a dolga.

Gyakoriak a paranoid tüneteképződésben a meglopatásos és mérgeztetése tartalmak. Idős korban különösen jellemzőek lehetnek keringési zavarokhoz kötötten.

Paranoid tünetképződés és kórképek esetében elsősorban gyógyszeres kezeléstől várható javulás.